Hölgyek a padon...

-Milyen jó, hogy találkoztunk!
-Rég nem láttuk egymást!

Nincsenek véletlenek, mindig a megfelelő időben és helyen vagyunk ahhoz, hogy új információkhoz jussunk. Persze nem vagyunk egyformák, van aki közlékenyebb, és van aki szívesebben hallgat. Van, aki kommunikációjával magával ragadja a többieket, sőt nem csak a szájával beszél, hanem kézzel-lábbal, egész testével.
És a hallgatóság?
Attól függ, hogy a beszéd tárgya kit mennyire érint meg, mit érez belőle magáénak?!
Van, aki megrökönyödve hallgatja, van aki furcsállja, van aki érdeklődéssel tekint a beszélőre, és van aki talán lekicsinylően.
A képen megszűnt a hölgyeknek a külvilág. A téma érdekfeszítő lehet, mert mindannyian figyelik az előadót. Van aki nyugodtan, ölbe ejtett kezekkel, van aki teljes testi odafordulással.
Mit is lehetne egy ilyen ragyogóan napsütéses időben hasznosabbat tenni, mint hogy megbeszélünk dolgokat. Lehet, hogy nem értünk egyet, de legalább van mit átgondolni...
Az is lehet, hogy mi nem merünk az adott témáról szót ejteni, és örülünk, milyen jó, hogy más szóba hozza!
-El tudjátok képzelni?
-Gondoltátok volna?
-El sem hiszitek mi történt! ...

Ez a tér itt beszélgető emberekről szól, lazán álldogálókról, üldögélőkről, és mint ez a négy hölgy is mutatja, az élet nagy dolgainak megosztásáról.
A fotós is jókor volt jó helyen...

/Az Író születik tanfolyamon készült egy fotó apropóján.../