Test és lélek...

http://talentummobile.hu/kreativitas/kreativitasrol/212-kreativ-iras-kep-alapjan-38

Mondd, mit látsz a képen? Embert vagy állatot?

Mondd, mit látsz a képen? Vadságot vagy jóindulatot?

Mondd, mit gondolsz, ha látsz egy vérző, bekötözött kezet?

Mondd, mit érzel, ha látsz egy összetört, vérző szívet?

Mondd, ismered az embert, akit embernek látsz?

Mondd, miért ítélsz a külső után?

Mondd, mi alapján ítéled meg egy ember jellemét?

Mondd, mi alapján, ha nem látod a lelkét?

Mondd, miről beszél neked egy emberi test?

Fáradtságról? Élvezetről? Puhányságról? Tetterőről?

És vajon a lélek beszél ilyenekről?

Mondd, ha tükörbe nézel, mit látsz magadon?

Tetszik a kép? –vagy gyorsan otthagyod? 

Képes vagy meglátni az ember szemében a lelkét?

Ismered az Istenségtől magával hozott terhét?

Becsüld az embert, hiszen jónak született.

A lelke tiszta, csak a teste beteg.

A furcsa álom II. rész

És ekkor megszűnt létezni a  külvilág. A felkelő nap mintha meggondolta volna magát, hogy ma inkább nem süt ki. Minden sötétbe borult. Nem volt többé rossz vagy jó érzés, nem volt jókedv vagy szomorúság, sem öröm vagy fájdalom, vége szakadt mindenféle polaritásnak. Lebegő érzés félelem nélkül, nem függés senkitől és semmitől. Csak mély, nagyon mély nyugalom.

Ha az utca embere képes lett volna arra, hogy lássa a történet kifejletét, hogy mi történik a háttérben, akkor egy csodálatos lelket látott volna, amint épp elhagyja a földi testét. Egy csodálatos fénylényt, aki úgy tűnt, hogy befejezte földi pályafutását.

Ha képesek lettek volna erre, akkor természetesen minden riadalom nélkül nézték volna végig az eseményeket, képesek lettek volna megérteni, hogy a dolgok, események, amik velük és embertársaikkal történnek, cseppet sem véletlenek. Hogy minden, ami nap, mint nap megesik velük, annak úgy kell lennie, mert nem történhet másként, csak úgy és az, amit mindenki elképzel, és ahogy elképzeli magának. Hiszen gondolatával teremti meg mindenki azt is, ami jó neki, de azt is, ami nem éppen.

Amikor Alex lelépni készült a járdáról a zebrára, nem volt sok ember a közelében, de akik ott voltak, hatalmas sokk-ként érte őket, ami a szemük előtt játszódott le, már amennyit a gyors történés miatt módjukban állt meglátni.

Ezek az emberek is, ahogy Alex, korán keltek, valószínű, hogy épp oly álmosan és kissé unottan indították a napot. Talán éppen ők is az elmúlt éjszakai álomországbeli kiruccanásaikon elmélkedve és jövőjüket tervezgetve indultak dolgukra ezen a reggelen, mint főhősünk. A sarki közértben ők is biztosan megvették a tízóraijukat, és egykedvűen meneteltek tovább az útjukon. De ez a reggel tanulságként készült szolgálni számukra. Tanulságként, hogy az út nem mindig oda vezet, ahova elképzeli az ember. Vannak jó utak és rossz utak.

De mitől jó vagy rossz egy út? Egy biztos, nem attól, hogy esetleg a járda egyenetlen, ódivatú, és nem a legdizájnosabb térkőből készült. Járhatnak emberek a legkifinomultabb, tükörsima úton is, ha a lelkük nehéz, hiszen azt is hepe-hupásnak, rossznak fogják érezni. Nem lelik örömüket benne. De akinek helyén vannak a dolgai, annak egy kitaposatlan ösvény sem fog gondot okozni, bármennyi buktató, egyenetlenség is van a talpa alatt, töretlenül halad előre. Napjait az öröm és hála érzése tölti ki, elégedett a körülményeivel. Ez a jó út.

De erre az útra nem könnyű rátalálni, hiszen számtalan és sokféle létezik elágazásokkal, kacskaringókkal, buktatókkal, és nincsenek jelzőtáblák, melyek megmutatják, hogy melyik az egyirányú út, melyik a zsákutca, és melyik vezet el a tökéletességhez, a megvalósuláshoz, ahol megelégedettség lesz a jutalom.

Alex sem ismerte a jó utat, és így keresztül kellett esnie egy megtapasztaláson, hogy amennyiben valaki nem a neki kiszabott úton jár, és ennek ellenére nem képes önszántából változtatni, akkor a sorsa fogja kényszeríteni rá.

A felkelő nap fénysugarai csak az ő látókörébe nem engedték be abban a pillanatban éltető szikrájukat. Míg a többi ember azon a reggelen tovább élte megszokott, mindennapi életét, addig őneki ez a nap teljes egészében megváltoztatta az életét.

folyt.köv.