Alig megszületett, és immár négy éves. Ő a kisunokám, aki egy földre költözött angyalka. Dórika az a fajta kislány, aki kárpótol mindenkit minden addigi sérelméért, akivel csak kapcsolatba kerül. Egyszerűen imádnivaló!
Én, a mamija, izgatottan készülődnék a negyedik szülinapi meglepetéssel, de egyszerűen képtelen vagyok egy ideig kitalálni, hogy az idén milyen tortával lepjem meg. Tavaly egy babából alkottam, hatalmas volt az öröm! Máig él bennem a kép, hogy kis lelke kapuival, nagy kék szemeivel, melyek már tágabbra nem is tudtak volna nyílni a látványtól, csak nézte, nézte hosszan, még csöpp száját is óriásira tátotta, alig tudott megszólalni egy ideig.
Ismét szeretném elérni ezt a hatást nála, főleg, hogy most még egy évvel érettebben szemléli, érzékeli a dolgokat.
-Te jó ég! -Mi legyen? Mindenféle figurák, mesehősök cikáznak a fejemben, amelyek krémezéssel megvalósíthatóak lennének.
-Meg van! Megszületett a terv. Egy sündisznó! Irány a bolt, hozzávalók...
Még a részletek hiányosak a fejemben, de nam baj, kialakul az majd!
Végeredmény? Zöld fűben mama-süni üldögél, három kicsi sünije körülötte, gombák, virágok a fűben.
Ez leírható, elmesélhető, a recept és fénykép megosztható, de az érzés, amikor felköszöntöttem vele a szülinapost, semmiképpen. Boldog születésnapot kisunokám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése