A furcsa álom I. rész

Reggel 6 óra. Megcsörren az ébresztőóra. Mit megcsörren? A szinte hallható csendben derült égből villámcsapásként éri azt, aki ezt meghallja. -Ó a francban, -morgolódik Alex, ahogy nyújtja a kezét, hogy a szokásos ütését rámérje, persze csak akkorát, hogy holnap is működhessen ez a jól kitalált szerkezet. Na igen, már sokszor megfogadta magának, hogy mihelyst csörög a vekker, ő azon nyomban kiugrik az ágyból, de ez valahogy a mai napon sem megy. Fogytán van nagyon az életereje az utóbbi időben, és ezt rendszeresen tetőzik még éjszakai kiruccanásai is a haverokkal, na meg főleg a kiruccanásokkal járó iszogatások.

Igaz a szemei nyitva, de csak fekszik az ágyon, mintha valami láthatatlan kéz húzná vissza, nem akaródzik felkelni. Hirtelen az eszébe villan valami. Egy álomfoszlány. Valami ködös kép... Valaki... Félelem... Vagy mi is volt? Minél jobban erőlködik, annál távolabb úszik el a kép.

-A francban, -hagyja el ismét a szó a száját, ahogy kiássa magát az ágyból és elindul a fürdőszoba felé, miközben az ajtóküszöbbe jól belerúgja a nagylábujját. Nem sokat késlekedik, csak a legfontosabb alapszükségletek végzi el magán, borotválkozni majd holnap is ráér -gondolja. Bár saját maga sem tartja magát bizalomgerjesztő látványnak, ahogy tükörképe visszabámul rá.

Pár évvel ezelőtt még igényes volt, egy nagy cégnél vezető beosztásban dolgozott, és ahhoz nagyon dukált, hogy toppon legyen. Vasalt ing, kifogástalan öltöny, cipő, mindennap baba arc, rendezett frizura, tele pénztárca, határozottság, kapcsolatok, de ez már a múlté. Túlságosan elengedte magát, úgy érezte övé a világ. Könnyelmű volt, de aztán szembesülnie kellett vele, hogy nem volt nélkülözhetetlen. Kirúgták. Senkinek nem kellett egy beképzelt, durva és goromba fráter, aki csak a saját érdekeit tartotta szem előtt. Átnézett mindenkin, csak az ego vezérelte, ami persze később elhallgatott, de ha suttogva is, elhitette Alex-szel, hogy nem jó már semmire. Elillant a határozottság, lelapult a pénztárca, vele együtt pedig az igények. Itt tart most.

Egykedvűen iszogatja kávéját és szívja egyik cigit a másik után. -Mi lett velem? -gondolja. És ekkor megint bevillan az álom.
-Köd volt és bolyongtam valahol. Aztán egyszer csak elkezdtem zuhanni. Igen, már emlékszem! Egyszer csak vége lett a zuhanásnak, szilárd lett a talaj a lábam alatt, földet értem és a köd is elillant. Eltelt egy csomó idő. Nem láttam semmit és senkit, csak hatalmas fényt. Egyedül voltam.
-Aztán...
-Aztán mégis valami hangokat hallottam, a nevemen szólítottak...
-Aztán... De aztán már nem jött a folytatás, bárhogy is próbálta.

-Nem tudom mit kellene tennem -fűzi tovább a gondolatait. -Elviselhetetlen a hely, ahol dolgozom. A sok cseszegetés, a főnök, aki macskát játszik az egerek között. Egy egoista, pökhendi, durva és beképzelt alak, magasról szarja le a munkások igényeit. Pénz alig, még ezt a szaros albérletet is nehezemre esik kifizetni. Piálok, sehol egy komoly kapcsolatom, pedig már 32 leszek. Itt lakom ebben a lyukban. Nincsenek céljaim.  Ez nem én vagyok! Változtatnom kell, de vajon hogyan és merre? Hol a fenében lehet a kiút? Hm...
-Gratulálnom kellene magamnak, hogy így elcsesztem. Baromi ügyes vagyok, erre sem képes mindenki!

A szobában a rendetlenül felejtett ágy, a konyhában pedig a cigaretta füst és az otthagyott kávés pohár idézték csak a reggeli idillt, miután magára kapta munkás gönceit, és becsapta maga mögött az ajtót.

Amíg kulcsra zárta a foncsorozott üvegű bejárati ajtót, tetőtől talpig láthatta magát benne. De nem azt látta sem kívülről, sem belülről, amit és akit szeretett volna.

Gyalog indult útnak. Két héttel ezelőtt még volt egy bringája, de lezáratlanul hagyta az egyik csehó előtt, míg odabent hideg sörrel hűsítette magát, és mire indult volna haza, elemelték.

Igazi szép nyári reggel volt, hasonlóan Alexhez, néhány munkába siető ember volt csak az utcán. Néha kellemes fuvallatot érzett. Egykedvűen haladt, még mindig reggeli gondolataiba temetkezve. Ő nem sietett, különben is mi van ha elkésik? Semmi. Legfeljebb kirúgják. Nagy ügy. Ilyen melót máshol is talál. A sarokhoz érve beugrott az éjjel-nappaliba, ahol minden reggel meg szokta venni a szokásos zsemlét, tejet meg felvágottat. -Szép napot! -szólt vissza az eladó hölgynek, és indult át az úton. Lelépett a zebrára és ekkor...

/folyt.köv./