Amikor megismerték egymást, ami szerelem volt első látásra, megállt az idő.
Egy gyönyörű tavaszi napon történt. A lány, akit Kathy-nek hívtak, a peronon állt, a vonatra várva. Kicsit előbb érkezett, de örült is neki, hiszen így a várakozás alatt ki tudta élvezni a kellemesen testét melengető tavaszi napsütés símogatását. Tavasz, szerelem, e körül keringtek a gondolatai. Magában már sokszor elképzelte a férfit, aki majd az életébe érkezik. És ezen az egyhangúan induló napnak a délutánján megvalósulni látszott dédelgetett álma, felcsillant a remény.
Amint ott álldogált a napsütésben, egy idegen férfit látott a peronon közeledni. Ránézett, és valami kimondhatatlanul csodálatos érzés futott át a testén. A férfi is rápillantott, és Kathy úgy érezte, hogy e tekintet símogatóbb volt, mint a nap sugara.
Megérkezett a vonat. Leszállás, felszállás, indulás. Kathy beült egy fülkébe, és álmodozva bámult ki az ablakon. Maga elé képzelte a közeledő ismeretlent, akit az imént látott. Az utazását végig ez a kép töltötte ki.
A vonat megállt, a lány úgy el volt varázsolva a gondolataitól, hogy alig vette észre, le kell szállnia. Gyalogosan indult haza, azt várta a sétától, hogy útközben kitisztulnak majd gondolatai.
A szüleivel élt, nem rég költöztek ebbe a kis faluba, és a lánynak ez volt az első munkanapja a közeli nagyvárosban.
A következő napon izgatottan figyelte a peront, de nem jött az előző napi idegen. -Ki lehetett? -Hol van ma? Eltelt a hét, de nem látta.
Hét végén eltervezte, hogy beutazik a városban, ha már egyszer ott dolgozik, hadd ismerje meg már közelebbről, körülnéz kicsit szabadidejében. Rengeteget sétált, amikor a város főterén megpillantott egy szökőkutat. Leült a mellette lévő padra, és nézte a csobogó vizet. Alig vette észre, hogy valaki megáll mellette és köszönti.
Ezzel indult. Kimondhatatlan érzelmek szabadultak fel benne az ismerkedés kapcsán, melyek így vezettek el egy szép és boldog kapcsolathoz. Házasságuk a mai napig tart.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése